 rinyi József(jogász, író, politikus, a márciusi ifjak egyike)  Twitter, Facebook, mikroblogok és az RSS korában bárki bármit szabadon írhat. A nagybetűs SAJTÓSZABADSÁG az Internet korában triviális dolognak számít. Azonban ez nem mindig volt így, nagyon sokszor és nagyon sokat kellett (és kell ma is) tenni érte, hogy így legyen! A több mint 150 évvel ezelőtti küzdelem egyik vezéralakja Irinyi József volt, kinek neve máig egybeforrt a sajtószabadsággal.
Honlapunk távolról sem vállalkozik arra, hogy részletesen bemutassa ezt az eseményekben gazdag életutat bejárt, rendkívül színes egyéniséget. Mindössze életének néhány fordulópontját kívánjuk felidézni, hiszen ő "nem csak" egy márciusi ifjú volt! Bihar megyei Albison született 1822-ben, idősebb Irinyi János mezőgazdász és Jánossy Róza, valószínűleg negyedik gyermekeként. Bátyja, a nálánál öt évvel idősebb híres vegyész, Irinyi János (lásd családfa). Nevét hol rövid, hol hosszú i betűvel, Irínyi-nek is írta. Ez kutatásaink szerint valószínűleg összefüggésbe áll az Irinyi család nemesi ága és Irinyi János közt folyt névhasználati vitával.
Gyermekkorát Albison töltötte. Édesapjához és bátyjához hasonlóan tanulmányait Nagyváradon kezdte. A nagyváradi Királyi Jogi Akadémia után (a maga 230 évével a mai Románia legrégebbi felsőoktatási intézménye), 1838-tól Debrecenben, a debreceni Református Kollégiumban tanul tovább, jogásznak készül. Egy évi joggyakorlat után Biharból Pestre költözik ügyvédi vizsgáit letenni; úgy tűnik a nagylétai uradalom vezetője büszke lehet fiára akiből nemsokára ügyvéd lesz, azonban a sors kiszámíthatatlan. Pest, Magyarország tudományos, kulturális életének virágzó központja (a Magyar Tudományos Akadémia már egy évtizede működik) egyszerűen "beszippantja" az ifjú Irinyit. Irodalommal már korábban is foglalkozott, első drámáját még debreceni kollégistaként Orlay-ház címen írja. Azonban Vörösmarty Mihály már 1836-ban ír egy hasonlót Orlay címen, ezért Irinyi a sajátját soha nem adja ki. Pesten megismerkedik az irodalmi élet nagyjaival, köztük az Athenaeum szerkesztőivel, Toldy Ferenccel, Bajza Józseffel és Vörösmarty Mihállyal. Élete egyik fordulópontjához érkezik, írói pályára lép, a kor meghatározó "tudományos, criticai és szépművészeti" folyóiratának, a Pallas Athene görög istennő híres templomáról elnevezett Athenaeumnak lesz munkatársa. Ettől kezdve éveken keresztül rendszeresen jelennek meg írásai. Ízelítőül álljon itt két különböző hangvételű cikke, egy könnyedebb az Eszme-lánczolat a Gellért-hegyen és egy fajsúlyosabb témát feldolgozó a Helyhatóság. 1842 április 14-én gőzhajón, hosszú külföldi útra indul. Bejárja Ausztria, Szászország, Poroszország, Belgium, Franciaország, Anglia különböző részeit. Hazatérve megírja úti beszámolóját, Német-, francia-, és angolországi úti jegyzetek címmel, melyet napjaink irodalomtörténészei a reformkor egyik meghatározó művének tartanak (lásd Fenyő István munkáit).
Az úti jegyzetekben természetesen nem csak az országok leírása az érdekes (hogyan látta 170 évvel ezelőtt egy magyar utazó ezen országokat) hanem az, hogy Irinyi mindeközben bemutatja, mélyen elemzi, s összehasonlítja ezen államok politikai, társadalmi berendezkedését V. Ferdinánd Magyarországával. Azért ezt mégse kellett volna! - mondanánk manapság. S ugyan ezt mondta Budán a cenzori hivatal is, mely természetesen ilyen politikai áthallásokkal tarkított könyv kiadását nem engedélyezhette. Egy közel tizenegy hónapon át tartó jogi hercehurca veszi kezdetét (részleteit Kovács Magda kutatásaiból ismerjük), végül a két kötetes mű 1846-ban magyar nyelven, Halléban kerül kiadásra, s rögtön nagyon népszerű lesz. Irinyi írásai iránt érdeklődő olvasóinknak, az ismerkedést ezzel a művel javasoljuk kezdeni.
A cenzori hivatallal vívott csatározásokon felháborodva, 1847-ben megírja a Sajtótörvényről című írását, amely Bajza József, Ellenőr című politikai "zsebkönyvében" jelenik meg (a mű teljes terjedelmében elolvasható itt). Ugyan ebben az évben kerül kiadásra Az országgyűlés rendezéséről című tanulmánya, amely Irinyi francia hatásra kialakult, radikális centralista eszméinek egyik fontos megnyilvánulása. Közben Cromwell fia címmel vígjátékot ír, s a korszak több újságjában is publikál: Szépirodalmi Lapok, Életképek, Társalkodó, Pesti Divatlap, Budapesti Hírlap, Országgyűlési Almanach). Mivel több idegen nyelvet is beszél, 1844-től 1848-ig a Kossuth Lajos irányítása alól kivont Pesti Hírlap, Külföld című rovatát vezeti nagy sikerrel. Írásaiért kétszer is párbajozott, az egyiket a Budapesti Híradó egyik szerkesztőjével vívta, akit a karján lőtt meg (párbajozó újságírók, milyen szép idők voltak . . .). z elkövetkező 1848-as év márciusi eseményeit, a Forradalom és Szabadságharc kutatói, kitűnő történészek, már szinte percről percre rekonstruálták. Az események láncolata röviden a következő:
A párizsi forradalom hírére Kossuth Lajos március 3-án Felirati javaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amit az alsótábla azonnal elfogad, a felsőtábla persze még csak napirendre sem vesz. A javaslatokat március 4-én az Ellenzéki kör is megvitatja. Március 9-én Irányi (Halbschuh) Dániel (őt egyébként az újkori írások lépten nyomon összekeverik Irinyivel) javaslatára aki Pozsonyban Kossuthtal tárgyalt, az Ellenzéki kör tagjai elhatározzák, hogy egy országos petícióval próbálják meggyorsítani Kossuth javaslatainak elfogadását. Megbízzák az akkor 26 éves Irinyi Józsefet, hogy állítson össze egy ilyen petíciót, hiszen nála már a Német-, francia-, és angolországi úti jegyzetek-ben is megjelenik a népfelség elve, az általános választójog, a polgári egyenlőség, a szabad sajtó, az úrbériség eltörlése iránti vágy stb. Meg is szerkeszti a Tizenkét pontot amely, a későbbi apró változtatásokkal együtt is, sokkal radikálisabbra sikeredik mint ahogyan azt Kossuth szerette volna. De nincs mit tenni, a később márciusi ifjaknak nevezett csoport, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Degré Alajos, Pálfi Albert és a többiek, március 15-én kieresztik a szellemet a palackból.
A legújabb kutatások szerint, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Nemzeti dal-t szavaló kokárdás Petőfi Sándor alakja pusztán egy szép legenda, egy illusztrátor fantáziájának szüleménye (egy későbbi kiadvány címlapján jelent meg így). Maga Petőfi sem említi visszaemlékezéseiben. Valójában a Landerer és Heckenast cég, ominózus nyomdájában Irinyi által, a forradalom nevében lefoglalt nyomdagépen kinyomtatott Tizenkét pontot, Vasvári Pál beszéde után, Irinyi József olvasta fel a szakadó esőben. (Azért egy szerdai napsütésben éljenző, kokárdás tömeg mégis csak jobban mutat a filmvásznon . . .)  ihar vármegyében 1848 június 26-án tartották az országos képviselőválasztásokat, ahol a Hosszúpályi körzetben Irinyi József lett a képviselő. Az Irinyi családhoz tartozó érdekesség, hogy ugyanekkor a Magyarcsékei kerületben, nővérének Irinyi Helénának a férjét, Ioan Gozmant (Gozman János) választották képviselőnek, aki egyike volt azon keveseknek akik felvállalták a román ajkú lakosok képviseletét is, sőt egykoron Bihar vármegye alispánjaként is tevékenykedett.
Irinyi József még az 1848. évi nemzetgyűlés megnyitása előtt tagja lesz a képviselőházi szabályokat előkészítő, a belügyminiszter által megbízott küldöttségnek, melynek tagjai közt találjuk báró Kemény Zsigmondot és Lónyay Gábort is. A forradalom alatt végig tagja marad a nemzetgyűlésnek, Debrecenben és Szegeden is. Mint nyelveket és a külföldi viszonyokat jól ismerő embert, a kormány 1848 október 8-án követségi tanácsosi rangban, diplomatának nevezi ki Párizsba, gróf Teleki László mellé, hogy ott képviselje Magyarországot. Az 1849 áprilisi 19-i Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után álruhában, álnévre kiállított útlevéllel Bécsen és Pesten át, a fronton átszökve, titokban visszatér Magyarországra, s még részt vesz az Országgyűlés két debreceni ülésen.
A szabadságharc bukása után külföldre próbál menekülni, de Grazban elfogják, s Pesten az Új Épületben (egykoron a mai Szabadság tér helyén állt, itt végezték ki gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt) tartják fogva, ahol több havi fogság után halálra ítélik. Később Haynau kegyelemben részesíti. 1850 március 17-én bátyjával, Irinyi Jánossal együtt szabadul. Megtörve, reményt vesztve, visszatér Biharba, majd nem sokkal később Pesten telepszik le.  özszereplést ettől kezdve nem vállal, a politikától távol tartja magát, a Bach korszak nem az ő közege. Kizárólag szépirodalommal és vallásüggyel foglalkozik, beletemetkezik az írásba (pedig milyen szuper blogot írhatott volna . . .). Pesten sorra jelennek meg könyvei, műfordításai, újságokban már csak ritkán publikál.
Művei, műfordításai (újságcikkei nélkül):
Megírja Béla című, valószínűleg önéletrajzi elemekkel átszőtt két kötetes romantikus regényét. Korábbi írásaival ellentétben ez úttal kerüli a politikai áthallásokat, úgy tűnik egyszerűen csak egy szórakoztató romantikus regényt kívánt írni. Főhőse Alapi Béla, aki katonának készül, később a nagyvárosba kerülve politizálni kezd, indul a követválasztáson, közben szerelmes lesz, stb. (a regény teljes terjedelmében elolvasható itt). Kevesen tudják róla, hogy Irinyi József fordítói tehetségének köszönhetően, a megjelenését követő évben már magyar nyelven is olvasható volt, a XIX. század legtöbbet olvasott (a Biblia után a legtöbb példányban eladott) regénye, Henriette Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója, vagy néger élet a rabszolga-tartó amerikai államokban című regénye. Irinyi a regényt mindenképpen meg akarta jelentetni, ezért a Bach-korszak szigora miatt, a regényből kisebb részeket kihagyott, elsősorban azokat melyekben a rabszolgák szabadságért folytatott küzdelmében a magyar szabadságharcra vonatkozó utalások ismerhetők fel (lásd Dörgő Tibor kutatásait). Még ugyan ebben az évben lefordítja a Kulcs Tamás bátya kunyhójához című művet, mely az amerikai írónő válasza a regényt ért nemtelen támadásokra.
Az elkövetkezendő években tovább dolgozik, s egy három kötetes történelmi regénye: Dicső napok, és egy újabb műfordítása, az ifj. Alexander Dumas: A gyöngyös hölgy című kétkötetes regénye jelenik meg. A színházak még ekkor is játsszák a francia szerzőpáros Fotic Pyát és Eugéne Sue: Matild, egy fiatal nő emlékiratai című öt felvonásos drámáját. Az ősbemutató Párizsban 1842 szeptember 24-én, míg Pesten, Irinyi fordításában magyar nyelven, nem egészen két hónap múlva, november 19-én volt. Secherin, fiatal feleségének szerepében bizonyos Laborfalvi Rózával, akire napjainkban Jókainéként is emlékezhetünk (a darab egyik főszereplője és rendezője éveken át a művésznő első férje, Lendvay Márton volt).
 letének ezen szakaszában a vallás felé fordul, jelentős szervező tevékenységet fejt ki a protestáns egyház tagjaként. Az 1791-iki vallásügyi törvény keletkezésének története címmel könyvet ír a vallásügy helyzetéről, a bécsi és linzi békekötés alapján született szabályozásáról. A mű jelentőségét mutatja, hogy megírja német nyelven is, melyet az akkori tudós világ nagyra értékel, több protestáns fejedelem is külön levélben fejezi ki méltánylását.
Egy évre rá a Dunamelléki Evangélikus Református Egyházkerület (ez magába foglalta az egész közép-magyarországot, Budát és Pestet is) tiszteletbeli főjegyzőjévé választja. 1858-tól a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, saját és Dunatiszai álnéven jelennek meg írásai. Röpiratot ír Zsinati előkészületekről címmel. Az ötvenes évek vége felé újból elkezd a világi sajtóba is írni (Pesti Napló, Budapesti Visszhang, Magyar Sajtó). Úgy tűnik a nagy trauma után ismét magára talál!  éhány napi betegeskedés után váratlanul, 1859. február 20-án Pesten, mindössze 37 éves korában örökre eltávozik. A kor legnagyobb példányszámú újságjában, a Vasárnapi Újság február 27. számában nem kisebb személyiség, mit a barát Jókai Mór búcsuztatja. Gyászjelentése legalján egy rövid, apróbetűs sor olvasható: Pest, 1859. Nyomatott Landerer és Heckenastnál . . .
Pesten, a Kerepesi úti sírkertbe helyezik örök nyugalomra (sírja helyét nem ismerjük). Házasságáról, gyermekeiről nem tudunk. Emlékét szülőhelyén Albison az Irinyi József Társaság, míg Budapesten elsősorban a XI. kerületben, a róla elnevezett utca 47 szám alatti épületén látható, portrédomborműves emléktábla őrzi.
Források, ajánlott és felhasznált irodalom:
|
Orlay-ház (dráma). Debrecen, 1838 után, kiadatlan
Dörgő Tibor: A Tamás bátya kunyhója fogadtatása Magyarországon in Irodalomtörténeti Közlemények 1999. 1/2.
Erdély online: 230 éves a Jogi Akadémia http://www.erdon.ro/hirek/news-erdely/cikk/230-eves-a-jogi-akademia/