éla - regény két kötetben írta Irinyi József (Első kötet. Pest, 1853.) XI. A színfalak megett közben számos vendég érkezett Tisza-Alapra, kik aggasztó hireket hoztak a választási előkészületekről. Beszélték, hogy Kapornaky ismét pénzt hajhásztat; hogy igy lehetlen boldogulni, mert eredetileg is több pártfogója akadt Kapornaky követségének, és azon kivül sokkal több pénzt is fordit azon párt a korteskedésre. Voltak komoly arczok; - voltak kétségbeesett és indulatos szavak; - voltak rövid szenvedélyes viták; - volt általános csend is. A mint jött; a viharnak minden nemü jelenetei elvonultak a jelenlevő kedélyein, az egész társaság felett. Végre ki kellett törni. "Már barátim, mondá Szőke Laczi, - szó a mi szó; én kimondom a mi szivemen fekszik, és közöttünk mindenkinek nyelvén van. Már mi mindnyájan jól kiköltöttük magunkat; csak egy van még, ki nem vett részt az áldozatban, ki mind eddig egy krajczárt sem adott, és ez . . . maga Alapi Béla, kit a dolog legjobban érdekel. Hiszen ha eddig semmit sem adott is: jól van; de most itt az ideje, hogy ő is nyissa meg erszényét, mert különben sárban maradunk." "Igaz," mondák némelyek egykedvüen, gondolván, hogy az egész dolog valóban legjobban érdekelvén Bélát, kétségtelenül át fogja látni, hogy járulnia kell a költségek fedezéséhez. "Igaz!" mondák mások igen komolyan, gondolván, hogy kezdetben megjárhatta a nagy erkölcsi szigoruság, de most már, midőn a körülmények szoritnak, szükség törvényt ront, itt az ideje, hogy Béla is nyissa meg erszényét. "Igaz!!" kiáltottak ismét mások hévvel, gondolván, hogy az még is nagy méltánytalanság, és rút dolog Bélától, mások pénzével eszközöltetni elválasztatását, a nélkül, hogy maga egy árva krajczárt is adna arra. "Barátim, igy szólott Béla, - jól emlékezhettek, hogy én előre, ünnepélyesen kinyilatkoztattam, mikép egy krajczárt sem fogok adni vesztegetésre. Ti azt mondtátok, mindegy; Kapornaky részint bizalmatokat sem birja, részint pedig nem elégit ki, tehát nekem kell föllépni. Én megköszöntem bizalmatokat, örvendettem annak, de egyszersmind nyiltan kimondtam, hogy elvem ellen levén a vesztegetés, nem is mondhatnám ugyan, mikép igazán teljes jó kedvvel vállalom el a jelöltséget, minden esetre azonban én magam egy krajczárral sem fogok ahhoz járulni. Ti mind a mellett is meg maradtatok jelöltségem mellett. Most is azt mondom, egy krajczárt sem fogok vesztegetésre adni; de ha most talán már a dolgot más szinben látjátok; ám legyen, én tovább megyek, és azt mondom: - mindenkinek vissza adom szavát, melyet egyébiránt nem is kértem. És azért folyvást jó barátok is maradhatunk." A társaság nagy gondolkodásba látszott esni e szavakon, mind a mellett azonban a komoly hallgatás, mely Béla szeliden, nyugodtan elöadott beszédét követte, és a hosszu szünet alatt majdan következett halk morgás arra mutatott, hogy szavai nem nyertek helyeslést. Végre egy idősebb: uri ember, tolmácsává tevén magát a jelenlevők véleményének, bizonyos méltósággal, ünnepélyes hangon, komolyan igy szólott: "Édes Béla öcsém, szavaid tiszta és nemes lelkedhez méltók; azonban ismét, azon erényed tűnt ki, melyért e megye értelmiségének annyira kedvenczévé lettél, és melyért az jelenleg követül is kitűzött. De - " "Halljuk, halljuk!" mondák a jelenlevők közűl sokan, e szóval komoly kiváncsiságukat fejezvén ki, mikép fogja a szónok Bélát megtériteni. "Halljuk, halljuk!" mondák mások indulatosabban, e szóval azt akarván kifejezni: na ellenfél, te Béla, most hallgass figyelmesen, most véged van! "De, folytatá a szónok, - az élet kineveti a logikát; a politika az exigentiák tudománya; és bárminő nemes indulatok töltik is el a lelket, azokból a gyakorlati életben legfölebb csak az irányt tarthatni meg. Fájdalom, de ugy van, a sikerre juthatás, gyakran kizárja lehetőségét, hogy az eszközökben a legpontosabban ragaszkodjunk a szigoru elvekhez. És én Széchenyivel azt tartom: Csak sikert tisztelt hazafiak!" "Éljen!" kiáltá minden jelenlevő. Az egyik mert aZ emlitett hazafi korábbi érdemeire emlékezett; a másik mert elragadtatott a szónok ügyessége által, hogy mikép a méh minden virágból mézet tud szivni, az ellenzékhez most egyszerre oly megfoghatlanul hűtlen lett férfi szavait is oly jól és helyesen alkalmazta az ellenzék érdekében. "Mi sors várna az országos ellenzőkre, folytatá szónok beszédét, - ha mindenütt szép jámboran az ily szigoru elvekhez ragaszkodva, semmit sem tenne az!? Tökéletes megveretés. És isten segitségével e nemzet még sokra sem küldött országgyülésére nemzeti kivánatai iránt ellentétes többséget; és reménylem, bármikép törekszik is az ellenpárt, sőt már évek óta bizonyosnak is kürtöli többségét, most is mi fogunk ott, mint legalább kezdetben rendesen, többségben lenni. A többi aztán az egyéniségektől függ; a nemzet pártunkból fog küldeni tobbséget. De rózsa vizzel nem lehet - " Lelkesült éljenek között ült le a szónok, melyek oly hévvel törtek ki, hogy már az utolsó szavakat nem is lehetett a távolabb állóknak hallani. Mindenki feszült várakozással volt, mit fog Béla ezen a gyakorlati életből meritett megdönthetlen okokra válaszolni. "Barátim igy szólott Béla, - azon kezdem beszédemet, mikép nem vagyok oly anyagi irányu, hogy az ugynevezett gyakorlati okok előtt minden áron térdet fejet akarnék hajtani. Azt mondá az érdemes szónok: Csak sikert! De én azt felelem, mikép nagyon csekély siker volna az én igénytelen személyem elválasztatása, a dolog gyakorlati oldala: a tiszta erkölcsi elvek irányában, hogy én azért ezeket feláldozzam. Meglehet, hogy más gondolatra jő az ember, ha példaul országos szempontból tekinti a dolgot; de én bocsánatot kérek, nem érzem magamban az ügyet személyesitve, és ennél fogva elválasztatásomat pusztán csak személyes kérdésemnek vagyok képes tekinteni; és kinyilatkoztatom, mikép nem vagyok annyira elfogult magam iránt, hogy ezért feláldozzam egész lényem, minden meggyőződésem, hitem alapját . . . az erkölcsi elveket." Az elégületlenség dünnyögése hallatszott mindenfelöl; a társaság némely tagjai vállat vonitottak, az indulatosabbak pedig félre fordultak, és mérgesen kezdtek a szobában fel s alá járkálni. "Már hiszen, mondá Szőke Laczi, - elég szép szót hallottunk eddig; de nem ér az a sok okoskodás semmit. Csak az itt a kérdés, hogy hát mind kárban vesszen a sok költség, melyet eddig tettünk? Aztán az sem áll, hogy itt csak személyes ügy forogna kérdésben, mert Kapornakynak bizonyos czéljai vannak követségével, arról megvagyok győződve; ha ő megy fel, akkor az ellenzék vesztett." "Az meg lehet, mondá Béla, de akkor hát tűztetek volna ki mást, nem engemet. És azon föltétel alatt fogadtam el a jelöltséget, hogy egy krajczárt sem adok vesztegetésre, Még nem késő; tűzzetek ki más valakit, én szivesen hozzá állok." "Az is, mondá Szőke Laczi, - mind hasztalan beszéd, mert nincs emberünk, kit hamarjában ki tűzhetnénk. És ha volna is, azzal semmit sem érnénk; akkor is csak ott volnánk a hol most vagyunk, mert azon fordul meg a dolog, hogy már mindenikünk ki költötte magát, és még pénzre van szükség; adj tehát te is, ki még nem adtál." "Azt nem teszem," mondá Béla egyszerüen, de határozottan. Közönséges morgás terjedt el a szobában. "Nem tehetem, mondá Béla, - mert elvem ellen van. Már bocsássatok meg, én nem fogom azt megszegni." "Nem is fogsz követ lenni," kiáltott rá egy vendég indulatosan. "Nem tehetek róla," mondá Béla vállat vonítva. "De lásd Béla, mondá szeliden egy másik vendég - ne ugy vedd a dolgot. Hát mi az a pár forint neked, melyre még szükség van!? Azt bizony könnyen kiszerezheted házad köréből is. Tarts egy pár lóval kevesebbet; Pozsonyba ugy se viszel lovakat; itt pedig minek álljanak addig; add el! És ha czélt nem érünk is, annyit bizony könnyen meg takaritasz háztartásodban!? Azután nem is kell kész pénz. Fuchs ad a te aláirásodra. Esztendő alatt, pedig addig csak el tart az országgyülés, napidijadból is letelik." "Hagyj el kérlek, mondá Béla, - nem anyagi szempontból tagadtam meg, hanem mert elvem ellen van azt tenni; és semmi esetre nem is teszem." "Fantasta!" mondá egy vendég szomszédjához halkan. "Bolond!" mondá a másik szegletben ismét más vendég a mellette ülőhöz csendesen. "Egyet mondok, igy szólalt fel ekkor Szőke Laczi, - mindenki tudja, hogy én már tehetségemhez képest, sőt ha szorosan vesszük, talán azon fölül is, járultam a költségekhez; de nem bánom, még azt is megteszem, én veszem fel a pénzt Fuchstól, és te csak azt igérd itt meg a társaság előtt szóval, hogy ha követnek választanak, kifizeted a váltót. Érted! csak azon egyetlen egy esetben, ha elválasztanak." "Nagyon szép! . . . Ez már igazán hazafias ajánlat!" hangzott minden felé a szobában. "Ezt már csak meg teszed!?" "Tedd meg!" "Lehet már ennél többet kivánni!?" "Ezt lehetlen nem méltányolni!" "Ez valósággal köszönetet érdemel!" Ezen felkiáltásokkal vették körül, és ostromolták most mindnyájan Bélát, hogy fogadja el Szőke Laczi ajánlatát. Többen szándékosan akadályozták őt lármájokkal a szóhoz juthatásban, nehogy valami álszemérmes hamis következetességből, továbbá is korábbi szavaihoz ragaszkodjék hamarjában; gondolván, hogy ha időt nyer megfontolni a dolgot, a második gondolat bizonyosan az ajánlat elfogadására fogja birni. Végre a zaj lecsendesültével szóhoz juthatván Béla, nyugodt és határozott hangon igy kezdett beszélni: "Barátim, én arra sem állhatok - " Közönséges morgás, és az elkedvetlenedés különféle más hang-kifejezésel szakaszták félbe Bélát. "Na ugyan szép emberrel tettünk fel!" mondá egyik vendég oly hangon, mely arra mutatott, hogy nem sokat gondol vele, ha meghallja is Béla. "Ez aztán okos ember; nemhogy megköszönné, hanem még el sem fogadja!" monddá egy másik. "Már az igaz, mondá Pozdor Ferke, - hogy furcsa ember ez a Béla; keménykedik a hol nem kell, mint a tyukszem." "Na hiszen, mondá Szőke Laczi, az egész társaságra számitott emelt hangon, - ugy hát legjobb lesz, ha aludni megyünk; de akkor kár is közdologhoz fogni, ha semmit sem akar az ember tenni. A sült galamb bizony senkinek sem repül szájába." "Helyes! Ugy van!" hangzott a harsány kiáltás. "Ez jó demonstratió volt Béla ellen mondá egyik vendég szomszédjához, - bárcsak fogna rajta." "Dehogy fog; biz a nem fog! felelé az, - nem ismeritek Bélát, mily roppant makacs, ha azt teszitek fel róla." "Hát ha még is!?" mondá egy más vendég. "Barátim, mondá Béla, egészen kiütve a zaj, és hosszan tartó oldal-társalgások által beszéde fonalából, - reménylem, semmi panasztok sem lehet ellenem; még mikor távolról néztem a megyei életet, feltettem magamban, hogy minden választási ármány és korteskedéstől távol maradok, ha egyszer arra fogom adni magamat; és ezen ügyben is előre ünnepélyesen meg mondtam nektek, hogy semmi esetre - " "Ismét közönséges morgás és zaj szakasztotta félbe Bélát. Többen felkiáltottak. ""Igen, de ha egyszer annyira kerül a dolog mint most látjuk, az egészen más!" mondá Szőke Laczi. "Furcsa, mondá Béla, - tehát szavam komolyságára csak azon esetben számitottál, ha nem lesz rá szükség!?" "Az nem áll; nem jól okoskodol," kiáltá, Szőke Laczí hévvel; de ugy látszott, hogy nem annyira valódi kifogása van az okoskodás helyessége iránt, mint inkább csak hanggal akarja Bélát legyőzni. "Gondolom, mondá Béla, - tisztán ugy áll a dolog, a mint mondtam." "Láttunk már más oly hősöket is, mondá Szőke Laczi, - de későbben aztán olcsóbban is adták. Aztán meg hát nem is vesztegetés az, hanem csak a hazaí bortermesztés előmozditása. Nem fizetünk mi senkinek sem, hogy rád szavazzon; hanem csak szétmennek az emmissariusok, és összegyüjtik egy két barátságos szóra falunként az embereket, hogy felvilágositsák őket. És bizony jobb kedvvel megy a, ha czigány és bor van, mint a nélkül! Nem tudom én, de magam is ugy érzem, hogy mindjárt jobban érti ugy az ember egymást." Látván, hogy minden törekvés hasztalan, többé lehetlen volt a társaságnak eddigi, némileg tanácskozmányi jellemét fentartani. A legtöbben elkedvetlenedve, a többiek pedig hangos indulattal is oszlottak szét a mellék szobákba és kertbe, élénken fejtegetve egymás között, hogy mennyire hihás Béla, ki haszontalan fantastaságból, mely mellett az életben éhen lehet meghalni, bukását engedi meg az ügynek elkövetkezni. "Csak még egyet mondok czimborám, ezzel szólitá meg Pozdor Ferke Bélát a társaság szétoszlása pillanatában, - senki sem állitja, hogy a spionság, valami igen nemes foglalatosság; de mégis mindenféle hadvezér használja azt ugy-e, mert mulhatlanul szükség van rá. Na Béla; mit mondasz ehhez? - Még is makacskodol erkölcsi elveiddel!?" "Barátom, mondá Béla, - mit csinálnék, mint hadvezér, arról még nem gondolkoztam; de mint közlegény nem fogadnék el olyas megbizást, azt tudom." A szétoszlott társaság néhány tagja azonnal fogatni is parancsolt; és az előállott fogatok nagyobb részét elszállitották a társaságnak. Maradtak csak, kik kevésbbé buzgók voltak a haragban, és annál buzgóbbak a politikában. Későn este, vacsora után, ismét tanácskozmány alakot vett fel a társaság; de ekkor már Bélát nem sürgették; higgadtan, néhány szóval bevégezték a dolgot. A megmaradt vendégek közösen megajánlották, minek elvállalására korábban oly hévvel sürgették Bélát. Bélának a követségre leendő föllépése tehát ismét és ujult erővel, végképen el lőn határozva. Egy pillanatra ugy látszott, hogy a korteskedési költségek elfogyásával Béla részéről, a meghasonlás és ellenségeskedés talán még el lesz fojtva Béla és hajdani gondnoka, s következőleg ennek családja között; most azonban ezen kilátás végképen megszünt. Fél óra mulva ezen vég megállapodás után, midőn már a vendégek lefekvés végett szobáikba vonultak, sebes vágtatva érkezett a késő éjben Tisza-Alapra egy lovász Kaporból, és azonnal Bélával kivánván bészélni, levelet . . . az izgatottság és sietség lángoló szenvedélyével irt levelet adott annak át Virginiától, mely a két ház közötti barátságos, rokoni viszony megóvása végett volt Bélához intézve. De már késő volt. Irinyi József: Béla, tartalomjegyzék Irinyi József: Béla, első kötet, XII. fejezet