kezdőoldal  kezdőoldal  Az Irinyi család története  Irinyi családfák  Irinyi nemesi kellékek  Egy kis földrajz  Az Irinyi család tagjai ma  Irinyi galéria  Hires Irinyiek  Irinyi források

llenőr - politicai zsebkönyv
A´ Pesti Ellenzéki kör megbízásából szerkeszté Bajza József
(Németországban, 1847.)

Irinyi József - Sajtótörvényről
(II. rész)


s, meg lehet, sok, némileg tetszhető, dolgot lehet elmondani az előző rendszer mellett. Nem vonom kétségbe, ennek is lehetnek jó óldalai; de annyi bizonyos, hogy mindez az absolutismus´ szempontjából van mondva; ´s mindaz, mit az előző rendszer mellett elmondani lehet, határozottan nyilt ellentétben áll az alkotmányos szellemmel.

Mondják ugyan is, és ez a´ legfőbb védelem: Igaz, a´ sajtótörvények szigorúak lehetnek; de mit ér az, akkor bűntetni valakit, midőn már kiadott valamit; meg kell előzni, hogy árthasson; vagy is legyen előző vizsgálat.

Ez némileg tetszhető állitás, az igaz; de ez nem elég. Az alkotmányos élet azt kivánja: Cselekvési kört kell engedni az embernek, ´s ha hibát követ el, büntetni, nem pedig azon okból, hogy hiba ne legyen, megszüntetni a´ cselekvési kört. ´S meg lehet ezen utóbbi mód jobbnak, bölcsebbnek tetszik némellyek előtt; de, ismételnünk kell, ennek elfogadása az alkotmányosság´ elvetése, megtagadása lesz, ´s e´ mellett, meg lehet, igen ügyesen, ´jelesűl lehet kormányozni; de alkotmányos szellemben soha sem.
 Bajza József az Ellenőr cimű Politicai Zsebkönyv  szerkesztője
Bajza József az Ellenőr cimű
"Politicai Zsebkönyv" szerkesztője


´S ez itt a´ fő tekintet; ezt nem árt, sőt szükség ismételni számtalanszor, mert az egész ezen alapúl. Tisztába kell jőnünk, mit akarunk, vagy is inkább, mit akarnak velünk? Ha az előző vizsgálatot tartogatni akarja a´ kormány, ez araszos politica, mellyel talán pillanatnyi időre könnyebben kormányozhatni; de e´ mellett mindinkább terhesűlő fellegek tornyosulnak a´ jövő fölé; ´s ez továbbá semmi különös lelkiösmereteskedésre sem mutat, hogy valóban alkotmányos szellemben akarnak kormányozni, mit pedig, a´ megyei többségek´ megszerzése végett, örömest emlegetnek. Sőt ez nem csak araszos politica, hanem kétszinű, és annál fogva lovagiatlan, gyáva is. Alkotmányos kormányhoz ugy illik a´ censura, mint lovagias emberhez orgyilkosság. Nem lehet össze-férmiök.

Mostani kezelése helyett az előző vizsgálatnak még ennek mezején is sokkal jobban állhatnánk, mert vannak vizsgálók, kikre valóságos gúny elmemüvek´ birálását bízni, kiket legfőlebb csak juhok´ vezetésére lehetne alkalmazni. Nem csak azonban mint ellenzék, hanem általában mint alkotmányos nemzet is az előző vizsgálatnak semmiféle szabadabb kezelésével sem lehetünk megelégedve. Sajtószabadságra, s´ nem kevesebbre van szükségünk. Olly bizonyos, mint kétszer kettő; négy, minden alkudozás e´ részben összeférhetlen az alkotmányosság´ eszméjével.

Akarunk rendezett jogállapotot? Akarjuk, hogy a´ legszegényebb napszámos is védelmet találjon a´ törvényben, hogyan lehetne tehát akarnunk, hogy a´ legszebb, legnemesebb munka, az irodalom, a´ szellemvilág rablánczokra fűzve, elnyomva sorvadjon?

Az előző rendszer nem csak összeférhetlen az alkotmányos élettel, hanem az önkénynek is legiszonyúbb magzata. Az önkény´ mezején sincs semmi más olly megrögzött romlottsággal teljes, mint ezen, a´ magyar álkotmányos (!) kormány által is tartogatott, előző vizsgálat. Már maga az eszme, hogy a´ kormány mindenüvé beüsse fejét, és töröltethessen, hű kifejezése az önkénynek. ´S vegyük még ehhez, hogy ezen önkényi mezőn, az egyes vizsgálók´ személyében, ismét meg annyi önálló kényur létezik, ´s át fogjuk látni, hogy ez a´ létezhető legteljesebb önkény; valóságos complicált gépe az önkénynek. ´S ezen önkény; valóságos complicált gépe az önkénynek. ´S ezen önkény nem csak közvetlenűl sujt, és ront, hanem, mivel az író előre tudja, hogy müve vizsgálat alá jő, ´s ennél fogva igyekszik magát ahhoz alkalmazni, megrontja, elerkölcsteleníti az írót saját íróasztalánál, A´ teremtő ész censorává aljasul saját müvének! Az egyenes lélek fedezgetéssel, palástolással kénytelen élni!

Az apa kitekeri saját gyermekeinek nyakát! ´S ennél fogva aztán bizonyos lankadtság, élettelenség terűl el, és terjed szét az irodalomban. Sokan hallgatnak, kik különben írnának; ´s ezért aztán nem is képviseli az irodalom eléggé a´ nemzeti értelméséget; nem foglalja annak tényezőit eléggé magába, mi a´ nemzet közéletének tökéletlensége. Kik pedig elnémithatatlan lélekkel birnak, nem szólhatnak ugy, mikép különben tudnának, mert elő áll a´ szellem-hóhér, a´ vizsgáló, fejezni az eszméket, ´s önmaga az író is, a´ körülmények´ kénytelen számbavételével, előre meg csonkitja, bénitja gondolatiat. A´ szellem eltörpűl, alkalmazni igyekezvén magát a´ nagy részben értetlen és rövidlátó vizsgálók´ tetszéséhez és felfogásához; a´ kedélyt ingerűltség, keserűség avagy elkedvetlenedés szállja meg, látva, minő könnyelmüen törölgetnek bizonyos lények olly irók´ müveiben, kiknek azok nem méltók csak saruszijjakal is megoldani.

Hogy ez örökké igy maradjon, az lehetetlen. Ha csak a´ legbutább anyagiságba nem akarunk sülyedni, kell hinnünk az eszmékben, és lehetlen is nem hinnünk azokban. ´S miután az alkotmányos élettel összeférhetlen az előző vizsgálat, vagy nem fogunk alkotmányossági igényekkel bíró nemzet lenni, vagy pedig nincs jövője az előző rendszernek. Következőleg a´ kormányra nézve nincs egyéb hátra: Vagy nem őszinte barátja az alkotmányosságnak, ´s ennek magvaszakadtát várja, vagy pedig, ha az, komolyan sajtó törvény´ behozataláról kell gondoskodnia.

Az alkotmányosság: a´ többség´ elve. ´S a´ sajtószabadság szintúgy eleme az alkotmányosságnak, mit a´ többség´ elve. Egyik is másik is nem csak elve, hanem eleme is az alkotmányosságnak. Nem az a´ kérdés, hogy mindig jól, helyesen nyilatkoznak-e azok, hanem, hogy, az alkotmányosság´ mezején, ezeken kivűl teljesen lehetetlen nemökben valami jobbat találni.

A´ sajtószabadság természetes és elmaradhatlan kifolyása az alkotmányosságnak; szükségkép nyilt akarata minden valósággal alkotmányos kormánynak. Ezek olly következetesen állanak, hogy nem lehet ész, melly át ne lássa. Hogy alkotmányos országban sajtószabadság legyen, hogy minden kormánynak, melly magát alkotmányosnak meri mondani, anak kivánja tartani, szükségkép akarnia kell azt, ezt a´ legnagyobb ok kivánja, követeli: a´ következetesség. Ha alkotmányos akarna is lenni valamelly kormány, nem engedvén sajtószabadságot, nem is emlitvén, hogy ez által már rögtön világos hazudsággá válik ajkaín a´ szó, mi szerint alkotmányos volna, nem lehetne az legjobb akarattal sem sajtószabadság nélkűl.

A´ nemzet vágyai, szükségei, véleménye, gondolkodásmódja csak sajtószabadság mellett lehetnek igazán, hiven kifejezve; csak a´ mellett lehetnek valósággal ismerve; már pedig csak igy lehet alkotmányos módon és szellemben kormányozni. Sajtószabadság nélkül nem is lehet olly közvélemény, minőre alkotmányos országban, alkotmányos kormány mellett szükség van, ´s ha lehetne is, nem lehetne annak őszintén, hiven nyilvánulnia.

Az előző vizsgálat valóságos kórságot okoz a´ közszellemben. Az önkényi elem igen csalatkozik, ha azt hiszi, hogy ez kiválóan az ellenzéknek árt. Fénykört kőlcsönöz annak, martyr-koronát szerez neki; azonban igaz, még sem használ valósággal. Az önkényi pártnak azonban különösen árt, mert sötét gyanúba keveri azt. Az egészre nézve pedig akadályúl szolgálván, hogy a´ vélemények czélszerűen kifejlődhessenek, az eszmék tisztába hozassanak, ez valóságos utonállása a´ világosodásnak. Szóval mindenkinek árt, és senkinek sem használ igazán, valóságos kórságot okoz. (folytatás)