elyhatóság

írta: Irinyi József

Athenaeum VI/6. szám - Pest, 1842. januárius 13.

lkotmányunknak sajátosságai között van egy eléggé becsülhetlen intézmény, melly gyöngye volna bárminő alkotmánynak, s mellynek az idő viszontagságai között főként tulajdoníthatjuk fenmaradását e honnak, szinte úgy nemzetiség, mint meglevő szabadságunk ügyében; ez a helyhatósági rendszer.

Irinyi József a Tolnai Világlexikona VII. kötetében megjelent portréja

Valameddig Francziaország belrendezetében helyhatósági kapcsolatokkal az élet a politicával össze nem foglaltatik, valameddig benne ezen rendszer,mely mind a felülről mind az alulról jövő erőszakolásokat meghiúsítani legalkalmasb eszköz meg nem honosíttatik: mindaddig azon keringő helyzetben fog sülyedve lenni, melly egyik túlélt forradalom után csalhatlanúl másikhoz vezet.

Ennek azon természetes oka van, hogy helyhatósági rendszer mellett a forradalom irányában mindig csak annyi tér engedtetik a haladásnak, mennyi épen kívánatos a javitva haladásra, s épen ezért mivel mindig képes általa a szükséges haladási elem kifejlődni a helyhatósági rendszer nemcsak lehetlenné teszi a forradalmat, hanem teljesen szükségtelenné is, mert ha a status-polgárok többsége, kiknek a helyhatósági rendszerben cselekvési kör nyílik, valamelly lépést szükségesnek tart, azt békés úton is kiviheti, s lélektani tekintetből ha valamit forradalom nélkül valósítani lehet.

Ott azt bizonynyal nem fogják véres kezekkel munkálni, ha pedig valamit a kisebb rész kivánna tenni, s azt a többség ellenőrsége miatt nem teheti, ezen kisebb rész aligha fegyverhez nyúl, mert fegyverben is mint kisebb rész kevés reményt táplálhat a győzelemre. Így a helyhatósági rendszer a belhábórút, a statusok legiszonyatosabb mérgét, szükségtelenné s a mellett lehetetlenné is tevén, méltán legnagyobb becsülést érdemlő intézmény.

aga ó Anglia is érzi a helyhatósági rendszer hiányát; ezt tükrözik vissza halvány színezetben meetingjei, bárha ennek hiányát, az említett meetingeken kivűl a szabadsajtói fejtegetés, és kérelmezési joggal felhívott s éberségben tartott közszellem nagy részben fedezi, azonban teljes normalis állapotra felküzdeni belrendezetét mind eddig helyhatósági rendszer hiánya miatt hasonlóan nem volt képes.

Nálunk helyhatósági rendszerünkkel az elemi hiány fedezve van, bárha kifejlődés tekintetében, mi tovább terjesztése által föltételeztetik, még munkálni valót hagyott maga után; s majdan ha minden méltányos tényezőjét valósággal magában foglalandja, szóval az assimilatio befejezendő nagy munkája után; midőn minden eddig nagy részint elhanyaglott status-erőink munkássági kört nyernek, akkor kifejlődése után fogjuk jótékonyságait igazán élvezhetni, s a helyhatósági rendszer által elérhető normális állapotot megnyerhetni.

Nincs czélunk a kifejlődési stadiumok fejtegetésébe bocsátkozni, s mit itt mondandunk, szembetűnő, hogy nem lehet mind saját helyhatósági rendszerünkre (kifejlődési hiánya miatt) alkalmazni, s inkább azon helyzet van fölvéve, mellyben a helyhatósági rendszernek lennie kellene: mindazáltal szabad legyen annyit megjegyezni, hogy nekünk nem lehet lépéseinket csupán az örök igazság nyomán intézni, tekintetbe vételével a személyes elidegeníthetlen jogoknak mellyek egyszersmind személyes törvényhozásba befolyási jogot igénylenek, mert valamint helyzetünk az európai nemzetek sorában sajátságos, úgy haladásunknak is meg kell sajátságának lenni, mellnek figyelembe nem vételével könnyen megszünhetünk lenni, s ezen körülmény, mellyhez au örök igazság, emberiség és ész elveit alkalmaznunk kell: a nemzetiség. Haladásunknak kizárólag azon eszme értelmében kell munkáltatnia, mellyet e szavak fejeznek ki: Magyarország!

Honunkban az alkotmányon kívül van néhány millió lakos, s ha nem kívánunk minden helyhatósági rendszerünkre vonatkozó szót kizárni, midőn általában szándékozunk a helyhatósági rendszerről szólani, lehetetlen, hogy azon húrt ne érintsük. Azonban csalatkozni fog, ha ki hinné, hogy feddést igyekszünk e hon nemességének készíteni.

Annyi harczok zivatarai között - bár nem kevéssé - elmaradni, semmiképen sem zárja ki a véleményt, hogy a magyar nemesség, minden idők nemességei között, valóban egyike a legnemesebbeknek.

Ezen elvvel összehangzólag látjuk ujabb időben a vele testvérileg együtt vérzett népnek barátilag nyújtani jobbját, szent akarattal az elmulasztottat kipótolni, saját ösztönéből munkásságra kelni, s a fárasztó munkának ezen ösztönében nem biztatva, nem gyámolitva, hanem csüggesztve, akadályozva, gyanúsítva, - méltánylása, sőt még csak tudta nélkül is azoknak, kikért izzadoz, saját veszélyeztetésével, egyenesen az engedményezés mezején lankadatlan szorgalommal, sőt növekedő buzgósággal, rendíthetlen kitartó erővel, nem ritkán komor fellegek árnyékában küzdeni, pedig nemes érzelmének némi tettekben mutatkozó dicsősége nem is neki számíttatik be; számára a méltanylat semmi neme sem létezik, köszönetről pedig csak álmodnia sem lehet, s ha találkoznék, ki ezeket nem hinné, legyen szíves az urbér kőrüli balvéleményét köznépünknek figyelembe venni.

Bizonyára nem ez a nemesség az, melly elvérzett harczos századok alatt egyaránt képes volt a rohanó csatákban a külellenség, s kebelében a fondorlatnak alkotmánya és nemzetisége ellen irányzott áskálódásait meghiusítani, s melly mpst még is képes volna feledni, hogy nem egyedül ő volt az, ki a harczok zivatarainak tárt mellei állott ellenébe, de sőt tudni fogja, hogy nemcsak az ész törvénye, hanem a történettel együtt fejlődő tényekbe szőtt tartozás is egyaránt sürgeti a visszafizetés órájának siettetését.

Igazság és becsületesség legnemesebb rugók egyesek tetteiben, s bizonynyal a statusaiban sem szenved ezen állítás kivételt.

A magyar nemesség átszállító a jelen időkre a helyhatósági rendszert, s a hadi dicsőség éveiben nem mulasztva el gyarapításában semmit, mit helyzetében tőle méltányosan igényelni lehete, a béke napjaiban nem fogja a fakadó bimbót virágzásra keltében akadályozhatni, mert higyük el, a szélesebb alap erősebb, s mert az egészségesebb vérkeringés, egészségesebb testre is mutat.

A helyhatósági rendszer, kifejlődött alakjában véve föl, a személy és vagyonbátorság, ezen úgy egyesek, mint statusok czélja biztosításának legjobb eszköze a politicai értelmességet leghelyesebben, leggyorsabban és mégis legbékésebb úton ez fejleszti.

a túl tettük magunkat azon hiten, hogy politicai pályán akaratnál egyéb nem szükséges, s ha az ebből fejlett meggyőződés nyomán valamennyire szét néztünk az isten ege alatt, s ha különösebben helyhatósági rendszert vagy ezzel rokont akarnak vizsgálni, aligha kikerülé Tocqueville Democratiaja figyelmünket, s nézzük a derék szerző munkáját; ott minden lapon csaknem szembetűnő a hiány, hogy Tocqueville hasonlításai tájékozására nézve ollyasmit nem ismert, mint a mi helyhatóságaink, s ezen ismeret hiányában hasonlításai a magyar olvasóra nézve különösen tökéletlenek. Helyhatósági rendszerünkhöz rokonságban legközelebb áll az amerikai rendszer. Bárha Murat Achill' állítása ellenében Tocqueville őket fölségi jogok részeseinek is bizonyítván, e tekintetben egymással nem is hasonlíthatók.

Mi a helyhatósági rendszert kívánatossá teszi, ez azon befolyás, mellyet a törvényhozásba gyakorol; itt mellőzőm azon tekintetet, mellyet mint végrehajtásban működő testület méltán igényel, miszerint t. i. a végrehajtó hatalom netalán törvénytelen rendeleteinek teljesítését megtagadhatja; miután azonban minden egyesnek jogai közé tartozik, valamint a status jóvoltiban egyiránt részesülni, úgy a közrendelkezésben azaz a törvényhozásban is egyenlőn résztvenni; épen azért azon intézmény, melly ezen befolyást biztosítja, némi első szükséget pótol, s ez úttal a helyhatósági rendszer mint illyes intézmény jó fejtegetésünk alá.

Azt szoktuk mondani; központosított s önkényes egyeduralkodó alatt gyorsabban történhető a javítás, mint ott, hol elébb a szükség, utóbb a mód felett mindenek előtt még milliók vitatkoznak; én ezt nem tagadom, de ha ezen elvnek hódolunk, akkor túl adtunk a szabadságon, s akkor midőn szabadságbiztosító eszközről szólunk, illyen ellenvetés tekintetbe sem jöhet, hanem csak akkor jöhetne, midőn a szabadság vagy szolgaság elsőségéről volna szó: "de szabadíts meg uram a gonosztól."

Mennyiben azonban a központosítás önkénynyel összekötve nem volna, a központosítás elvén történő javításokra helyesen lehet megjegyezni, hogy a központosítás elvén eszközlött javítások sokszor nem történnek a részletek érdekében, s nem illenek a nemzet, avagy egyes részek sajátságaihoz; pedig a világbölcsészeti sajátságok szerint kell módosítani; azonban ha még csak azt vennők fel bizonyítási tárgyú, hogy a parancsolt haladás nem igen szokott kifejezése lenni a közóhajtásnak - mert csak az a jó, mit annak hiszünk - úgy még korántsem mindtunk mindent el a helyhatósági rendszer mellett.

Helyhatósági részletek helyett egyesekre darabolni el a nemzetet - mert egyiknek vagy másiknak meg kell történnie - mi a központosítás elve, annyit tesz, mint a hatalomnak önkényszerrel ellátott honban jelentkezik, mi előtt erőt gyűjthetne tervei erőszakos kivitelére, a szinte tekintélyes helyhatósági rendszer nyomán illető természetes korláti közé utasítható; ha ellenben a hatalommal visszaélés központosított rendszerű honban mutatkozik, az egyes összefüggetlen tagokra darabolt nemzet, nem levén képes ideje korán sem felszólalni, sem intézményei ótalmában erkölcsi ereje kifejtését megkísérteni, utóbb ha a nyomást elviselhetlennek érzi, kénytelen fegyverben keresni menedéket, holott helyhatósági rendszer mellett, talán csupa kölcsönös felvilágítás után, minden összeütközést ki lehetett volna kerülni.

Ha egy józan democraticai elveken alapuló képviselet eszméjével szorosan összekötnök a többség akaratának szentségét, nem hibáznánk ugyan; de annyi millió érdeket, s annyi milliók véleményszabadságát, mellyek a status épületében méltányosságot teljes jóggal igényelnek, s az ezekkel összefüggő lélektani szempontokból folyó belcsendet - mellynek természetes és nem félelemből visszatartózkodottnak kell lenni - fontoló figyelem alá kell venni, s mindenek felett a véleményszabadságot a megszorításnak csak távoli árnyékával sem illetni, mert különben csak cserét tettünk: egyesek zsarnoksága helyett a többségét öltöttük nyakunkba, pedig a zsarnokság örökké zsarnokság, bárha külszínileg pár perczre gondtalanul fusson is el zománczozatán tekintetünk.

zonban terjedt képviseletü statusban, azaz, hol a képviseleti elem a túlnyomó, - millyen állapotot t. i. a helyhatósági rendszer föltételez, - egyedül helyhatósági rendszer óhat meg a különben bekövetkezhető többségi zsarnokságtól; mert példáúl ha 14 millió népességű statusban egyik pártnak 6, másiknak 5 millió párthíve volna, s föltéve, mit egyébként a helyhatósági rendszer kizár, hogy az összes nemzetre vett általános többség választana képviselőket, akkor egy igen nagy tekintetet érdemlő 5 milliónyi rész nem volna képviselve, pedig a képviseletnek a nemzeti akarat hű, azaz teljes mértékű, kinyomásának kell lennie, mert csupán azért állott elő, mert abban áll a képviseletnek lényege, hogy mivel annyi milliók, mennyien egy statust alkotnak, ugyanazon időben és helyen sem együtt nem lehetnek, sem ha lehetnének nem tanácskozhatnak, szükségképen bizonyos embereket kell megbízni, hogy ez vagy amaz dolog eszközlése végett a többi hozzájok hasonlókkal értekezzenek; ezen elvből fog alább kiviláglani az is, hogy a képviselők nem annyira nemzet mint inkább kerületi vagy megyei képviselők.

Hogy tehát a képviseleti alap nyomán minden respectabilis politicai fractio képviseltessék, s hogy eszmecsere útjánn legalább annyinak véleménye, mennyien egy politicai árnyéklat kifejezésére elégendők, kifejlődjék s ez által egyszersmind legalább egy képviselőt választhatók mennyiségébe összeforradjanak, s hogy e szerint minden vélemény-színezet saját arányában önállóságra vergődhessék, s így a véleményeknek bizonyos határig kifejlődése és egyenlítése (nivelirozása) megyeileg előkészíttessék, azon túl pedig önállásuk biztosítassék - mindenképen egyaránt helyhatóságra van szükség.

E szerint tehát csak hol helyhatóságilag kifejlett eszmecsere, kiforrott véleménysurlódás, s mind ezeknek előre eszközlött egyenlítése megtörtént, lehet belbecs szerinti hű kinyomatu képviselet.

A törvénynek rendeltetése a többség akaratának kifejezése; képviseletnek azonban, hol a törvény alkottatik, minden tekintetre méltó politicai árnyéklatot vissza kell tükröznie.

Ebből önként foly, hogy helyhatóságilag választott követeket utasítás nélkűl képzelni sem lehet, azaz, hol egyeseknek szabadságuk van helyhatósági ülésekben egyről másról véleményöket előadni, ott azon határozatoknak - a mennyiben a hatóság jónak találja - kötelező erővel is kell a követekre nézve bírni, természetesen ezen rovat alatt nem lehet utólsó hangjegyig vett kimérést érteni: de ha legkisebb utasítást adható jog sincs, megszünt a képviseletnek fölebb fejtegetett alapja; akkor azon bizonyosok nem képviselők, hanem olly hongyülésre választott határtalan kényurak, kiknek önkényök, törvény.

Azon csalóka elv, mellyet az 1791. franczia alkotmányban felállítva találunk, hogy t. i. a követek az összes nemzet és nem egyes megyék képviselői levén, semmi nemű utasítással meg nem köthetők, (Les représentans nommés dans les départemens neseront pas représentans d'un département particulier, mais de la Nation entiére, et il ne pourra leur étre donné aucun mandat. Cons 1791. 1-ső fej. III. szak. 7. czik.) egy általában nem ollyan mit az egyedek jogával a statusban, s a helyhatósági rendszerével, melly az egyedek jogait még az utasítással ellátott képviselőknél is, közvetlen hatásánál fogva inkább biztosítja, megegyeztetni lehetne.

zen elvet Németország tudósai octroyirozott alkotmányaik özönében elfogadák, s onnan hozzánk is átszivárogván a helyhatósági rendszer áldásait élvezendő magyar ifjúnak - ha ugyan jól tudom - eleve illy szabadság-elfojtó, s a helyhatósági rendszerrel egyáltalában össze nem férő elveket csepegtetnek elméjébe, akarja isten sikertelenül!

Mert hol utasítás nincs, s azon úgy nevezett nemzeti képviselők bírnak utasítást, ott szabadság nincs azaz a honmaradt egyeseknek nincs szabadságuk; s minél inkább van, talán a megszorított fejedelmi véto ellenében is a képviseleti testület, ha ugyan ezt akkor képviselők és nem dictatorok testületének kívánjuk nevezni, a "parlamenti mindenhatóságnak" élvezetében: annál kevesbbé van ott az egyesek jogait illusio nélkül biztosító helyeselhető normális állapot, mert az nem egyéb egy ochtocratico-democraticus képviselői aristocratiánál, minden hibáival és semmi jóvoltival a születési aristocratiának; s hogy ez valóban így áll, maga a felebb idézett 1791-ki franczia alkotmány tanúsítja, midőn ugyan is a király kiskorúságáról s bizonyos esetben választandó kormányzóról rendelkezik, melly helyen a képviselői testület teljes kizártával a választhatást a megyei választóknak adja át, s így megbizonyítja, hogy hol nemzeti akarat jöhet szóba - hol nem jöhet pedig országgyűlési intézkedésekben? - a választók akarata igényel teljes utasításokban kifejezhető méltánylatot. (folytatás)