elyhatóság írta: Irinyi József Athenaeum VI/7. szám - Pest, 1842. januárius 16. an a helyhatósági rendszernek egy igen üdvös oldala, s ez az, hogy a meglevő szabadságot kényúri zsarnokság ellen megótalmazni a lehető legalkalmasabb eszköz. De épen ezen inertialis ellenszegülés eránti hajlamából kiindulva, némellyek itt a helyhatósági rendszernek árnyékoldalát látják, hogy t. i . haladási lépésekre az egy elvütlenség miatt, mint különálló köztársaságocskák alkalmatlanok, s előlépéseikben egymás közötti divergentiákba sülyednek, s az által a nemzet életében végnélküli bonyolódás, elláthatlan zavar foglal helyet. Azok, kik ezt állítják, a központosítási elv bajnokai. Nem akarván ezúttal távolabb terjeszkedni s azt venni vizsgálat alá, ha valljon nem volna-e jobb a helyhatóságokat függetlenebb cselekvési körrel ellátni, s ez által némi fölségi jogok részesévé tenni, csak helyhatósági rendszerünk jelen állása védelmére szorítkozunk, s azt mondjuk, hogy ezen inertialis hajlam, melly a fenyegetett szabadságot legbiztosabban védi, korántsem akadály az előlépéseknél, hanem egy igen üdvös elvet rejt magában azaz, a mennyiben akadály, a status mérlegében a legkellőbb egyensúlyt eszközli, s az akadályozás helyett egy tápelemet biztosít, mire a statusban elmúltatlan szükség van, s ez az állandóság (stabilitas) elve. Mi nem tartozunk azok közé, kik rendkívüli elmaradásunk s a század igénylete arányában haladásunkat eléglik; mi nem hihetjük, hogy azon egy két lépéske, miket csaknem akaratunk ellenére a kor megtenni kényszerített, irtózatos rohanás volna: de ugyan vagyunk meggyőződve, hogy a haladásra két út van: békés és forradalmi út. Helyesen mondja az Erd. Híadó 49. sz., hogy a históriai jogok nem rögtönzés tárgyai, s pusztán politicai agyafúrt dogmatismus rajoskodása ellenében ellensúlynak kell lenni, minek egyébként honunkban árnyékát sem ismerjük, mert elmaradásunk olly roppant, hogy alig lehet a haladási tért kellő siettséggel hátrahagyni, s ezen szükségeinkhez képest haladásunk olly elemi, olly aprószerű, hogy alig látszik elégségesnek lenni. Ollyannak még az 1836. országgyűlésen elengedett adóztatást sem vehetni, mivel az elengedve lévén, az eltörlésnek távoli szinezetét sem nyeré. Mi azonban visszatérőleg a helyhatósági rendszernek inertialis hajlamával összekötött s ebben rejlő állandóság elvét illeti, azért találhatni azt üdvösnek, mivel e miatt minden rögtönzött megrohanhatást, mi a statust veszélyezhetné, csirájában elfojtja; s ez úton nemcsak a forrongás veszélyének eleje vétetik, hanem az ez által eszközlött eszmecsere mezőt tár, ha a megrohantatást eszközlő javaslatban valami jó mégis volna, a javaslat azon részét elfogadni, de bizonyos határon túl föltétlenül visszautasítani. zek szerint a helyhatósági rendszer legalkalmasabb eszköz a szabadságot minden felülről s alulról ható nyomások ellen megóni; a democraticai elvü képviselettel együtt járható legnagyobb veszélyt, a többség zsarnokolhatását igy lehet mérséklés útján megelőzni; a békés haladás legjobb gyámola; s azonkívül, hohgy ezek szerint valamint legjobb veszélytávolitó s a közérdekek, sőt minden méltánylást érdemlő vélemény-szinezet leghűbb őre: mig a nagyobb statusokban a közvetlen személyi jogok gyakorlatának egyedüli mezeje lévén, az egyeseknek társaságba léptökkor fel nem áldozott jogait, a közvetleni befolyást, csupán ezen rendszer biztosítja, mert mint feljebb mondatott, annyi millio polgár, mennyien egy statust alkotnak, együvé nem gyűlhetvén, kénytelenek voltak a képviselet elvét léptetni életbe, az elvet azonban még a képviseleten kívül tisztán is megőrizni, azaz a polgárok személyenkénti befolyását biztosítani s a képviseletet az élettel s ennek szükségeivel mellőzhetlen kapcsolatba helyezni; a "semmit rólunk nélkülünk" mondatot nemcsak közvetve s átszürötten a képviseleti elv nyomán, hanem közvetlenül s teljes mértékben feltartani: kizárólag a helyhatósági rendszer körében áll. Azt véve tehát fel alapul, hogy minden status-polgárnak, mint illyennek, és épen ezért törvényhozásban való részvéte kétségbevonhatlan jogai közé tartozik, s így ez volna a legtermészetesebb s jogosabb állapot, ha az összes nemzetest minden tagjai egybegyűlnének a törvény hozatala végett, de mivel ezen elv gyakorlatban nem alkalmazható, s miután ezen elv nem alkalmazhatása miatt fejlett ki a képviselet - mi, melleslegesen legyen mondva, az utasítások javára legkellőbb világosságot vet, - hogy mégis az egyesek, törvényhozási részvétet érdeklő ős jogaiknál fogva, a képviselet elve nyomán, képviselőiket ellenőrízhessék, s hogy ezen fejenkénti részvét joga egyesektől el ne raboltassék, hanem a status erőművébe illesztett intézmény folytán megkíméltessék olly eszköznek kelle lenni, melly által minden polgárnak a törvényhozásba való természetes egyéni joga, a törvényhozásba való természetes egyéni joga, a képviseleti elv mellett testvérileg biztosíttassék, illyen eszköz pedig - egyedül a helyhatóság! Az egyének jogait csak a helyhatóság biztosítja; az összeset pedig minden felülről és alulról jöhető rohanásoktól megóni, legczélirányosabb; egyeseket fejleszt, éberségben tart; az állandóság elvét keblében rejti; s mivel a többségnek csak annyiban mérsékli hatását, mennyiben netalán zsarnokságot üzhetne; lélektanilag legösszefüggőbb képét adja a belcsendnek; s ezen alakzatánál fogva, melly szerint a status czélját, mi egyesek jogai biztosítását magába foglalja, hathatósan elősegíti; éltető levegője a szabadságnak, mi nélkül ez utóbbi vagy senyvedve lassan méreg által emészthető felülről, vagy fattyúkinövéseket teremtve, alulról, azaz saját fiai által, marczangolható. Vége Irinyi József oldala