saládtörténet

z Irinyi család első ismert őse Szolnokon várjobbágyként az akkori várszervezet előkelői (tizedesek, századosok) közé tartozott, ami jelzi, hogy ősei is valamely vezető katonai kíséretéhez tartoztak, akik a törzsi kötelékek felbomlása után is megtarthatták helyüket az akkori hierarchiában.

Szolnokot a honfoglalás alkalmával a fejedelemhez rokon Megyeri törzs kapta meg szállásföldnek. Szent István idejében Szolnok már olyan jelentős település volt, hogy védelmére és a rév biztosítására földvárat létesítettek itt, sőt Szt. István a Szolnoki váruradalom központjává tette. Későbbi okmányokban Szolnok neve gyakran szerepel, mert a városon keresztül élénk forgalom bonyolódott le. Fontosságát bizonyítja, hogy III. Béla idejéig Szolnok királyi bírtok volt, de a XIII. század végén újra az, bár közben többször gazdát cserélt.

z Irinyi családnak ez az első ismert tagja CEKA (Cekai, Geka) volt. Az 1264-ben V. István király által kiadott oklevél szerint Ceka szolnoki várjobbágyként (korlátozott szabadságot élvező, a királyi tízes rendszeren felépülő várszervezet előkelőinek (tizedeseinek, századosainak) összefoglaló neve) III. Béla oldalán harcolt Ruthéniában (Oroszországban, III. Béla fia András herceg volt Halics ura 1188 és 1190 között), és súlyos sebet kapott 1176-ban.

II. Ottokár szarkofágja a prágai Szent Vitus székesegyházban Fotó: Irinyi István (Nyíregyháza)

Ennek elismeréséül 1195-ben oklevelével királyi szervienssé, egyedül a királytól függő, bizonyos földingatlannal rendelkező teljes szabadságot élvező közszabaddá, a király szolgálói közé emelte III. Béla király. Ez az 1195-ös oklevél a tatárdúlás alatt elveszett, megsemmisült, ezért lett minden benne foglalt privilégium 1264-ben megerősítve. Ebből az 1264-es és a következő 1270-es királyi oklevélből ismerhetjük meg a család következő tagjait, mégpedig Vid-et és annak fiait, Vencelt és Lászlót, az utóbbiak ekkor kapják adományba a szatmári Pur (ma Peér) nevű földet.

A család az 1278. évi és az azt megerősítő és mind a mai napig meglévő 1279. évi oklevél szerint már ekkor földterülettel rendelkezett Irinyben, ahol is egy Tivadar (Tódor) nevezetű szatmári várjobbágy elszántott a birtokukból három ekealjnyit. A két oklevél ennek visszaadásáról rendelkezik, miáltal visszaállhatott a család teljes birtoklása Iriny felett.

A privilégiumokat megerősítő királyi oklevél 1279-ből Fotó: Irinyi István (Nyíregyháza)

z 1279. évi oklevél azonban más miatt is érdekes. Ebben egész Iriny (újra)adományozásáról esik szó cserében Venczel és László vitézségéért, melyet Stillfriednél a cseh királlyal, Ottokárral vívott csatában vittek véghez. Az ütközetben a két fivér megölte Ottokárt és fiát foglyul ejtették.

Ez a tett szolgált alapul a később megszerkesztett családi címerhez, mivel az adományozó oklevélhez címert valószínűleg nem kaptak. Szintén erre a vitézi tettre és az ehhez kapcsolódó adományozó oklevélre épül a családi eredetmonda, mely egy romantikus szerelmi történetbe ágyazza az egész történetet.