rkörtvélyes

romániai Bihar megye (judeţul Bihor) legészakibb községe, Érkörtvélyes, röviden Körtvélyes. Mai neve Curtuişeni (kiejtése kurtujisény). Az Érmellék nyugati részén található község Debrecentől 45 kilométerre, az államhatártól 5 kilométerre, Irinytől közúton 20 kilométerre fekszik. A hozzá legközelebb eső város Érmihályfalva, de Debrecen felől közúton a 19-es főúton vagy vasúton Nagykároly felől, Piskolton át is könnyen megközelíthető.

A község címerét nem ismerjük

község neve körtés helyet jelent, valószínűleg utalva ezzel a vidéken termő egykori sok vadkörtefára. Nevének előtagja természetesen az Érmellékhez tartozásra utal.

Mezőgazdasági szempontból a község nagyon szerencsés helyen fekszik, határában találkozik a kitűnő nyírségi fekete föld az érmellék homokos talajával. Mint talajtani vizsgálatok kimutatták a homok nem őskori beltenger maradványa, hanem kitűnő termékeny folyami homok.

Természeti adottságainál fogva Érkörtvélyesen, az Érmellék többi településéhez hasonlóan már a középkorban virágzik a gyümölcstermesztés és a szőlőművelés. Nagy Lajos király uralkodása idején Olaszországból, Nápolyból hozott szőlőfajtákkal telepítik be a vidéket.

Érkörtvélyes jelentős kultúrnövénye a görögdinnye, melyet nagy területen termesztenek. A körtvélyesi dinnye olyan híres, mint Budapesten a Csányi. Nevének említésével sajnos bármilyen eredetű dinnye könnyen eladható. A Budapestre látogató külföldi azt hiheti egész Magyarországon kizárólag csányi gazdák termesztenek görögdinnyét.

Üdvözöljük Érkörtvélyesen Fotó: Irinyi Gábor (Nagyvárad)

A "dinnyeváros" egyik utcája a körtvélyesi dinnye messzeföldön híres

zonban térjünk vissza eredeti témánkhoz, hiszen honlapunk célja nem a Kárpát-medence dinnyekereskedelmének elemzése. A XII. századtól kezdődően a XVII. századig Érkörtvélyesen több családnak is volt birtoka, többek közt a kiterjedt Guthynak, Inczédynek, Sebeynek és Irinyi-nek.

Érkörtvélyesen az Irinyi család első ismert tagja a XVII. században élt nemes irinyi Irinyi Zsigmond, Szathmár vármegyei szolgabíró. Első felesége nemes Bük Kata de Felső-Pulya (lásd a nemes irinyi Irinyi családfát) volt, kinek családja, a Bükiek még a XIX. században is rendelkeznek Érkörtvélyesen földbirtokkal. Zsigmond fia István már Szathmár vármegyei főszolgabíró, mint ahogyan unokája Antal is.

A község egyik utcájának látképe Érkörtvélyes 2009.

Egy jellegzetes érkörtvélyesi családi ház körülötte a nagy kerttel

eljesen véletlenül 2009 januárjában egy internetes fórumon akadtunk rá arra a 2006 februári bejegyzésre, amely szerint az egyik hozzászóló őse Irinyi Ilona volt. Másfél év múlva egy másik hozzászóló kiegészítette azzal, hogy ő is hallott egy Irinyiről, nevezetesen az egyik kászonimpérfalvi Balási feleségéről. Sőt képeket is közölt egy szürke sírkőről.

A sírkő felirata szerint Irinyi Szeréna, Irinyi Antal főszolgabíró (lásd családfa) dédunokájának nyughelyére bukkantak. Természetesen a fórum olvasóinak figyelmébe ajánlottuk a honlapunkon található megannyi Irinyi családfát, s érdeklődtünk a sírkő pontos helye iránt. A kért információkat meg is kaptuk, habár jelezték, hogy már régen jártak ott.

A kultúrház vidám épületében ott jártunkkor éppen lakodalmat tartottak

A református templom, a fényképfelvételeknek jellegzetes arcot adó fenyőfával

A nemes kászonimpérfalvi Balási család nagyon szépen felújított kriptája	irinyi Irinyi Szeréna impozáns obeliszkje (a nyíl a címer helyét jelöli)
A kászonimpérfalvi Balási és az irinyi Irinyi család összetett címere	A közel száz éves obeliszken látható felirat Érkörtvélyes 2009.

Szeréna és férje nagyon szép impozáns, közel 3 méter magas obeliszkje (a növényzettel történő némi hadakozás után) váratlanul nagyon szép meglepetéssel szolgált számunkra.

Nevezetesen az obeliszk tetején (a kereszt felett), a kászonimpérfalvi és az Irinyi család címerei láthatók. Mégpedig egy úgynevezett összetett címer formájában, azaz a két család címere enyhén megdöntve egy korona alatt egyesítve, a két nemesi sarj házasságát jelképezve (a nemesi címerről bővebben lásd a Nemesi kellékek oldalt).

Kacagányos magyar vitéz kivont karddal

Rabláncra fűzött koronás fő jogarral, palástban

A nagyításon jól látszik a sírkő textúrája

A kőfaragó mester kilétét sajnos nem ismerjük, de a félarasznyi címerek, különösen az Irinyi címer részletgazdag kidolgozása, valódi művészi rangra emeli alkotóját. A dombormű finom kontúrjai, a megjelenített figurák egész domborművön belüli harmonikus aránya, mind-mind, az összetett címert az obeliszk igazi ékkövévé avatják, mintegy megkoronázva azt.

Akantuszlevél, tornasisakok és a két címert egyesítő korona Fotó: Irinyi Gábor (Nagyvárad)

Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy köszönetünket fejezzük ki nyomravezetőinknek, akik segítségével megismerhettük ezt a meghatóan szép családi emléket.

Források, ajánlott és felhasznált irodalom:
Fehér Dezső: Bihar megye, Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. 1933. Nagyvárad, Sonnenfeld Rt.
Bertényi Iván: Kis magyar címertan. 1983. Budapest, Gondolat Kiadó
Borovszky Samu: Bihar megye és Nagyvárad. 1901. Budapest, Apolló Kiadó
Orosz Otília Valéria: Műemlék orgonák. 2008. Nagyvárad, Partiumi füzetek
Borbély Gábor: Szőlő és bor az Érmelléken. 2009. Nagyvárad, Partiumi füzetek
Borbély G., Dukrét G., Péter I. Z., Stark E.: Bihar megye útikönyve 2004. Nagyvárad, Prolog Kiadó
Érmelléki Egyházmegye honlapja http://www.hhrf.org/kre/ermell2.htm