jfehértó Magyarországon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a 4-es úton Nyíregyházától 17, Debrecentől 35 kilométerre, Nagykállótól 12 kilométerre délnyugatra található. A városba Nagykálló felől érkezve, az út mentén két nagy tulipános kopjafán, Újfehértó háromszögű pajzson elhelyezkedő címerével találkozunk.
város címerében ezüst mezőben kék cölöpön, a pajzs alsó harmadában egymást átlósan metsző lebegő, jobbharánt arany díszítésű fekete markolatú ezüst szablya, balharánt egy szál arany búzakalász látható. A két címerkép találkozásánál egy ötlombú nyitott, vörösbélésű arany korona. A korona középső koronaágán arany virág alakzaton nagy rubin ékkő látható. település környéke már az őskorban is lakott hely volt, később a szkíták és a kelták is megtelepedtek. A rómaiak jelenlétéről pézleletek tanuskodnak. Mai helyén a honfoglalás után három falu alakult ki Bolt, Micske és Szegegyháza. A török uralom alatt a környék lakóit ért állandó űldöztetések miatt a menekülők a nehezen járható szikes, sós tavaktól körülvett helyen létrehozták Fejértó települést.
Bocskai István fejedelem az 1630-as évek elején Böszörményből, több mint száz hajdút és családját telepített ide, ezért ekkoriban az írott források a települést Rácz-Fehértó néven említik. A másik Fehértótól, Ófehértótól való megkülönböztetés miatt lett a neve Újfehértó.
elen ismereteink szerint, az Irinyi család egykori nemesi kúriái közül napjainkra összesen három maradt fenn. Ezek közül az egyik éppen Újfehértón található. Az épület építésének körülményeiről semmilyen konkrét adattal nem rendelkezünk. Ami keveset az épület történetéről tudunk azt egykori lakóinak, az 1887-ben született Irinyi Csaba és felesége Gencsy Mária, Nyíregyházán élő leszármazottaitól tudjuk.
A neoklasszicista kúria jelenleg magánterületen áll, tehát szabadon nem látogatható. A közvetlen mellette levő telken álló, egykoron hozzá tartozó melléképületek ma a Bajcsy-Zsilinszky Endre Gimnázium és Szakképző Iskolához tartoznak. A kúria elé későbbi tulajdonosai üzemépületeket építettek ezért az utcafrontról alig látszik belőle valami. Az épületen Irinyi címer vagy más az egykori tulajdonosaira utaló jelzés nincs.
Az épületet az állam (a kor "szokásainak" megfelelően) 1949-től kezdődően 40 évre bérbe vette évi 5 forintért, majd a rendszerváltás előtt (szintén a kor "szokásainak" megfelelően) gyorsan államosították. A rendszerváltás után a korábbi tulajdonos Irinyiek a teljes ingatlanért kárpótlásul néhány százezer forint értékben kárpótlási jegyet kaptak, az épületet pedig privatizálták.
A kilencvenes évek elején több Kft. és szövetkezet is működött a területen. Az épület állaga folyamatosan romlik, a tető beázik, nincs fűtés, tehát rövidesen rom lesz belőle. Egy helyi városvédő szeretné az épületet kulturális céllal üzemeltetni azonban jelentős anyagi források híján ez jelenleg kilátástalannak tűnik. Források, ajánlott és felhasznált irodalom:
|