llenőr - politicai zsebkönyv A´ Pesti Ellenzéki kör megbízásából szerkeszté Bajza József (Németországban, 1847.) Irinyi József - Sajtótörvényről (III.rész) a állana is, mit az előző vizsgálat´ védelmére fel szoktak hozni, hogy a´ jó gondolatokon nem czélja csorbát ütni, és csupán a´ kihágásokat akarja megelőzni, nem volna ez által kimentve, mert az alkotmányosság´ kelléke, szelleme, alapelve, hogy nem lehet, jó czélból sem, minden eszközt használni, tehát a´ polgárok´ szabad cselekvési körét előző rendszer által megszorítani. Azonban ezen védelem nem is áll. Nem csak a´ jó gondolatokon is gyakran csorbát üt az előző vizsgálat, hanem még a´ kihágásokat sem előzi meg; mikép a´ tapasztalás mindenütt megmutatta, hol még létezik. Szóval, még saját czéljának sem felel meg. ´S ha csak egyet lehetne is az imént említett két vádból az előző vizsgálat ellen felhozni, teljesen elegendő volna az, hogy ellene nemcsak valami ellenzéki viszketegből, hanem valóságos magasabb szempontból is felszólaljunk. Igy azonban, miután mind két tekintetben csalódás tűnik fel, valóban nem tudhatni, mi egyéb tartja fel az előző vizsgálatot, mint gonosz akarat, avagy oktalan félelemből minden schlendriánhoz való ragaszkodás. Sajtótörvény kell tehát, sajtószabadság. A´ sajtószabadság igen jótékony befolyással volna a´ tudomány´ és értelmiség´ gyarapodására. Azon állítás, hogy a´ tiszta tudomány és értelmiség´ gyarapodásának nincs akadály téve az előző vizsgálattal, üres beszéd, mellyet azok sem hisznek, kik magok állitják. Mert az sem áll ugyan, hogy közvetlenűl nem akadályozza az előző vizsgálat a´ tudományt, mivel mig nem akadályozza például a´ mathesist, akadályozza, köztudomás szerint, például a´ históriát. Minden esetre azonban közvetve minden tudományt akadályoz, mivel előző vizsgálat mellett az író´ lelke, szelleme, bizonyos örök szorongásban van, melly befolyással bír a´ működésre; eltörpíti a´ szellemet; megrontja a´ lelket, ´s önkénytelenűl megszűnik az ember ugy gondolkozni, mikép szabad és független lélekhez illenék. Szabadság nélkül megszámlálhatlan tisztviselői visszaélésnek vagyunk kitéve. Az újabb időben méltóztattak kegyesen megengedni, hogy a´ megyei tisztviselők´ visszaélései ellen szót lehessen emelni a´ lapokban, ´s jó formán csak ekkor láttuk, mi tömérdek visszaélés történhetett az előtt. Kormányi hivatalnokok ellen azonban mai napig nem szabad valamit írni. A´ királyról talán hamarabb lehetne valami rágalmat, mint valamelly helytartó tanácsosról, ki például Csongrádba ´stb. lejár, korteskedik, ´s ez úton vérontásnak válik okává, ígazat közölni, mert ezek Budán szorgalmasan őrködnek, ´s ha kell árulkodnak is, hogy semmi legkisebb se jöhessen ki ellenök. ´S milyen sokat nyerne, az istenért, a´ kormány anyagilag is a´ szabad sajtó mellett! A´ titkos kémeknek fizetett összeget egészen meggazdálkodhatná! Ha szabad sajtó volna, nem lenne többé szükség kémekre; kibeszélnők mi minden vágyainkat, kivánságunkat, gondolatunkat, reményünket min magunk. ´s ekkor legalább hiven ki volna fejezve véleményünk; nem ferdítenék azt el ügyetlen és gonosz kémek; ´s nem toldanák azt meg költeményeikkel. Gondolom, ezen ok igen fontosnak fog találtatni, mert valóban a´ teljes béke´ idejében annyira felettébb gyakori kőlcsönök azt mutatják, hogy Bécsben igen nagy szükség van gazdálkodásra. Azon kérdés: bírunk-e elegendő müveltséggel a´ sajtószabadsághoz, miután Görögországban lehet az, hol a´ népnek a´ négy százados török járom alatt szükségkép alá kellett sülyedve lenni, ´s miután a´ brit gyarmatokban lehet az, valóban nem alkalmazható nálunk ellenvetésképen. A´ németeket sem tudom, hogy valaki nem tartja megérve a´ sajtószabadságra; nekünk pedig kétségtelenűl nagyobb politicai müveltségün van. A´ sajtószabadsághoz, sajtótörvényhez azonban mulhatlanul esküttszék kell, mert a´ sajtó-vétségek´ eseteit tökéletesen lehetlen egyenként előszámlálni a´ törvényben; ennél fogva, mielőtt a´ bíróság a´ büntetést elhatározná, szükségkép kell valakinek lenni, ki, nem törvény, hanem lelkiösmérete szerint, épen azon kérdésről nyilatkozzék előbb: van-e törvénysértés, következőleg az ezért járó büntetés´ alkalmazásának van-e helye avagy nincs? Esküttszék nélkűl, a´ kormány által kinevezett, elmozditható, fölebbvihető bírák´ kezeiben, ez törvényszéki eljárás´ köntösébe való öltöztetése volna az önkénynek. Az mondani, hogy átlátjuk, mikép az előző vizsgálat alkotmányos szellem elleni; átlátjuk, mikép az alkotmányos élethez, haladáshoz sajtótörvény, sajtószabadság kell, ´s még is mellőzni az esküttszéket, ´s a´ kormány által kinevezett birákra bízni az egészet, ismét következetlenség, valóságos csalási szándék volna, és pedig olly szembeszökő, hogy illy ügyetlenségre való tévedést nem tehetünk fel kormányunkról. A´ kormány legfőlebb csak igy szólhat: Igaz, az előző vizsgálat összeférhetetlen az alkotmányos élettel; sajtótörvényhez, sajtószabadsághoz azonban esküttszéki eljárás kell; ez pedig még nem létezik Magyarországban; általában még az egész bűnvádi eljárás igen rendezetlen állapotban van; várjuk meg tehát először ezen rendezést, ´s majd csak akkor szólhatunk sajtótörvényről, sajtószabadságról. Ezen hátsó ajtócska valóban méltatlan volna ezen nagyszerű tárgyhoz, ´s hogy alkotmányos haladásra magát teljesen elszánt kormányt feltartóztasson. Ha e´ részben csakugyan valóságos, elhatározott, tiszta szándék van, semmi sem lehet könnyebb, mint a´ sajtó ügyekre nézve, ´s előzetesen csak e´ tárgyra (ad hoc) esküttszéki eljárást alapítani meg, és rendezni el. E´ részben minden esetre esküttszéki eljárásra van szükség, és még csak ideiglenesen sem lehet más eszközt elvállalni. Ha a´ bűnvádi eljárás´ egyéb részében, legalább ideiglenesen, mig itt is kivívhatjuk az esküttszéki eljárást, jobb volna is legalább nyilvánosságot és szóbeli eljárást fogadni el, a´ sajtó´ ügyében semmi esetre sem lehet esküttszéknél kevesebbel kezdeni. Ezen esküttszék´ tagjaitól, más kellékeken kivűl, bizonyos értelmiségi kelléket is lehetne kivánni. Ezt szabadelvű szempontból is kivánhatni, ´s minthogy ez bizonyos szűkebb korlátok közé szoritaná az egészet, ebben, gondolom, a´ conservativok is meg egyezhetnek. A´ törvényt alkalmazó bíróság egy személyből állana az esküttszék mellett. ´S minthogy megyénként nincs szükség, az egész országra nézve pedig csupán Pesten alkalmasint nagyon is kevés volna, lehetne talán kerűletenként egy esküttszék, melly bizonyos időben, törvényt alkalmazó biró gyanánt, egy a´ végre kiküldött kir. táblái ülnök´ jelenlétében, gyűlne össze. ´S hogy minél kevesebb akadály legyen a´ sajtótörvény´ keresztűlvitelében, ám legyen tehát a´ sajtó által elkövetett hűtelenség´ eseteiben ne esküttszéki eljárás, ha ebben némellyek nem biznak teljes mértékben, hanem a´ mult országgyülési alsóház által inditványozott országgyülési bíróság, felében az országgyűlés felében a´ korona által választva. Illy articulare judiciumoknak hazánkban ugy is sok nyoma van. Végrehajtással az illető megye vagy királyi város volna megbizandó, hol a´ bűnösnek lakása van. Sajtószabadságról szólván, természetesen semmi különbséget sem vehetek fel, hogy valljon minő nagyságu müvekre nézve legyen teljes szabadság. Én azt hiszem, ezen szabadság baj nélkűl lehet bárhány íves műre is kiterjesztve, és csak is ugy lehet a´ sajtószabadság valóban az, ha ezen németes különböztetést fel nem veszi; sőt csak akkor lehet annak valóban jótékony következése, ha e´ részben semmi kicsin hitűség nem jellemzi, vagy is inkább nem jellemteleníti, nem sorvasztja el a´ nemes növényt. Tekintve azonban, hogy a´ politicai lapok a´ napi politicával foglalkoznak, ´s e´ téren legtöbb alkalom, csáb, inger mutatkozik szenvedélyeskedni; a´ szenvedély pedig legalkalmasabb bőtermő főlde a´ kihágásnak, mivel a´ bűntetés rendesen pénbirságból állana, az előfizetés mellett járó politicai lapoktól, következetesnek találom bizonyos biztositéki összeget kivánni, mellyből, kihágás´ esetében, a´ megítélt pénzbirság kiteljék, ´s e´ végre megcsonkitattván, az mindig újra kiegészitessék. Sőt, mivel némellyek talán különös veszélyt látnak abban, hogy lehetnek bizonyos irók, kik jellemezhetlen dühösséggel birnak örökké szenvedélyes lázitást, alaptalan és gonosz szándékú rágalmat terjeszteni, kikre a´ szabadságnak, a´ sajtószabadságnak semmi jótékony befolyása nem lehet, ´s ha ennél fogva vannak némellyek, kiket nincs mód meggyőzni, hogy legjobb volna az előző vizsgálatot eltörölni, ki lehet a´ dolgot egyenliteni. Ám legyen tehát az illyenekre nézve előző vizsgálat; de csak mint büntetés, ha sajtó-vétségi perben valósággal illyeneknek ismertetnek itélet által; ´s ekkor, az esküttszék´ ezt bizonyitó nyilatkozata alapján, lehessen őket bizonyos időre előző vizsgálat alá vetni. Az előző vizsgálattal ellátott állapotból bajos az átmenet mondják némellyek, fogadtassék el tehát ezen bűntetésnem is, melly az előző vizsgálat´ minden előnyével bír; ez elegendő biztositék. Ha ezen bűntetésnem, mikép én is hiszem, összeférhetlen a´ sajtószabadság´ rendes állapotával, későbben el lehet azt törölni. (folytatás)